Földönkívüliek

Földönkívüliek támadtak ránk, csakhogy földi módon: szakaszos nyílzáporral. Hihetetlenül komplex és részletes volt az álmom, oldalakat megtöltenék azzal a negyed órányi történéssel, annyi apróságot megfigyeltem és meg is jegyeztem, de azokat most nem írom le.
Egyébként először még az utca embereként figyeltem meg, ahogy valami süvítve közelít a levegőben, és az általam épp bámult férfiú úgy fordul meg, mint a filmekben, lassítva és kikerekedett szemekkel, hogy aztán egy nyekkenést követően, lapockája alatt egy durva hosszú és vastag, barna nyílvesszővel orra bukjon az aszfalton. Na, aztán pillanatokon belül özönlött a többi nyíl, az emberek pedig sikoltva, puffanva ritkultak, ahogy kell. Próbáltak bemenekülni az épületekbe, üzletekbe, de a nyilak szerintem hőkövetősek voltak, mert fogták magukat, és elkanyarodtak, ha úgy látták jónak. Ekkorra már magam is egy kerítéssel elzárt udvarba szaltóztam át, és az ott terpeszkedő, oldal nélküli pajtában próbáltam elrejtőzni, de mivel láttam, hogy a tető jócskán át van lyuggatva, rájöttem, hogy inkább a középen pirosló traktor alá kéne becsusszannom. Nem tetszett azonban a hely nyitottsága, így kihasználva, hogy épp csend van, berohantam abba a pajta mögötti rozzant kis házikóba. Rögtön egy hűtő előtt találtam magam, amit kinyitva leesett, hogy azok a húsok, felvágottak meg akármik már hónapok óta benne vannak, mert ott felejtettem őket, és biztos rohadnak is, így jaj, nem lesz mit ennem, de aztán jobban szemügyre véve láttam, hogy egy szem penész sincs rajtuk (majd biztos a kaját fogom elemezni, ha kint épp az emberiséget irtják). Ezen megnyugodva kiléptem a zsebkendőnyi (és lepukkant) konyhából, s lám, a vityilló máris több szintes villává változott tök modern berendezéssel, rengeteg ablakkal és fénnyel. Rögtön be is pipultam, hogy állhatok neki becsukogatni az ablakokat, aztán megijedtem, hogy talán lenyilazták a családomat is. Mire felértem az emeletre, kiderült, hogy a család a földszint közepén csendben lapul és vár, ellenben az is, hogy érkezik egy új nyílfelhő. Ki is adtam az utasítást, hogy húzzunk a pincébe (közben a nyilak már vadul kopogtak a ház tetején, falán, ablaktalan szobák bútorain (az összes üveg már az első roham alatt ripityára törött).
Sajna a pincelejáró elég hülyén volt megoldva, mert el kellett haladnunk a földszinti, csupa üveg folyosón, ahol az egyik ablak pont nyitva volt, és naná, hogy pont akkor osont el néhány gyanús alak előtte. Az első csak egy pillanatra révedt be, a másik hosszabban, a harmadik meg vissza is lépett, és valamit mondott a többieknek, mire megfordultak, hogy most jól bemásznak. Ugyan sikerült bejutnunk a pincébe, de az ajtót már nem tudtam becsapni, mert egy fekete hajú nőci nagy erővel nekidőlt, és elkezdte magyarázni, hogy ne féljünk, csak segíteni jöttek, de én mindenáron ki akartam őket vágni onnan, ne ijesztgesse még jobban a családomat. Végül bólintott, hogy oké, akkor saját felelősségünkre maradhatunk a házban, de...
És ekkor egyre erősödő, ütemes dobogásra csitult el mindenki. Annyira betojtam, hogy egy pillanatra fel is riadtam, és mikor rájöttem, hogy az a szívverésem, gyorsan vissza is aludtam, és az álom folytatódott. (Ilyen nagyon ritkán fordul elő.) Kérdeztem a nőtől, tud-e biztonságosabbat, mint a mi pincénk, ami alatt van egy sokkal nagyobb, rejtett szint generátorral és kúttal, csatornával, kajával, ráadásul az egész úgy van kialakítva, hogy nem lehet bemérni semmit, ami ott van. Erre ő, hogy ugyanilyen helyre vinnének ők is, a következő pillanatban pedig már egy nagy kivetítőt lestem szájtátva, amin lehetett látni, hogy a kontinens összes félszigete pillanatok alatt szigetté válik, ugyanakkor a semmiből szárazföldcsík épül a kontinens köré. Fogalmam se volt, mi értelme, de mivel a földönkívüliek csinálták, sok jót nem. Biztos el akartak minket zárni valahonnan.
Itt pedig megszólalt az ébresztőm.
Egyetlen részlet van, amit nem tudok hova tenni, mert elfelejtettem, mikor történt: sétálok a kihalt utcán, minden olyan kékes és narancsárgás a naplementétől, és semmi más mozgást nem lehet látni, csak a gazdátlanná vált, fehér kóbor kutyákat. Az állatokat ezek szerint nem ölték le.