Röpke, ám annál undorítóbb álmom volt. Megint a gyerekkori házunkban jártam (gyakran vagyok ott, pedig több mint 15 éve elköltöztünk onnan), a kamra felé igyekezve (ez is visszatérő momentum: kaját keresni megyek oda). Az efféle álmokban szokásos, félig rothadásnak indult dolgokkal zsúfolt hűtő ajtaját azonban már nem nyitottam ki, mert ott volt előtte egy zavaros, habos vízzel teli tál, amiben néhány kifehéredett húsdarab úszkált, azon pedig csontkukacok dőzsöltek. Szerencsére most semmilyen szagot nem éreztem, de vesztemre éppen lenyeltem valamit, és ez a két inger együtt nyomban arra késztetett, hogy kirohanjak a szabadba, és öklendezni kezdjek.
Erre riadtam, ám érdekes módon a gyomrom teljesen rendben volt, ahogy a légzésem és a pulzusom is. Ez tehát egy emlékkép volt, nem pedig fizikai rosszullét által kiváltott álom.
